Megfognám két kezedet, nézném a szép szemedet, füledbe súgnám kedvesen, szeretlek téged kedvesem!

Van két szó, mely fáj és éget és ez a két szó: Szeretlek Téged!

Ha most megkérdeznéd Tõlem, mint jelentesz nekem. Felemelt fõvel azt felelném: Semmit, semmit, csak az egész ÉLETEMET!!

Nagyon szeretlek

A szerelem olyan, mint a fa; magától növekszik, mély gyökereket ereszt egész valónkba, és néha tovább zöldül a szív romjain!

A szerelemnek áldása, hogy kettõnek a lelke egy! Ha külön él a két lélek, csak két holttest ölelkezik!!

A szerelmet nem lehet betûkkel megfogalmazni, tehát én sem próbálkozom. Ugye érted már? SZERETLEK

Mielõtt lefekszel tárd ki ablakod, keresd az égen a legszebb csillagot. Akit szeretsz, mondj érte egy imát, akire gondolsz õ is gondol Terád!

Ha az égen lemegy a nap Te akkor is az eszembe vagy. Te vagy a reménység csillaga, s csillag nélkül sötét az éjszaka.

Álmod virrasztom, vigyázok, hogy a hajnal meg ne riasszon! Mikor a kelõ nap rád ragyog, és felébreszt, rám gondolj, érezz, szeress! Örökkön-örökké!

Két csónak úszik a tengeren, az egyik én, a másik Te. A két csónak egymástól elválik, de szerelmük örökre megmarad.

Bárcsak több gyönyörû verset olvastam volna, most sokkal ékesebben és líraibban tudnám elmondani, hogy irgalmatlanul megdugnálak, Te kincs!!!

Valami csoda történt akkor éppen, amikor lelkem kis híján összeroskadt, de csillogó szemedbe belenéztem, s arcocskád tükrébõl új élet fakadt.

Hosszú volt a bánat és szenvedés, de életembe te voltál a legszebb tévedés.

Csak azt mondja ajkad, amit a szíved érez, s ha igazat mondasz, az életed szép lesz.