Porba írunk valamit elfújja a szél, De ha a szívünkbe írjuk örökké ég. Én a szívembe véstem egy szót és egy nevet. A szó:szeretlek, a név a neved.

Te vagy az egyetlen ki örömet okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet mikor újra látlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak...

Ha majd egyszer síromnál állsz, s engem többé soha nem látsz, írd a porba csendesen, ot valaha szerettem

Millió csók a szádra, de ha a lelked nem bánja, adok a tested más tájára, oda ahova a legjobban várod és elérjük együtt a MENNYORSZÁGOT!!!

A madarak csinálják, a méhek csinálják, a lepkék csinálják. Csináljuk mi is? ÁÁÁ hagyjuk! Úgy sem tudunk repülni!

Megpróbáltalak levegonek nézni,de rájöttem,hogy levego nélkül nem tudok élni!

Szeretnék a szél fuvallatával simogatni, szeretnék a nap sugarával melegíteni, szeretnék én a levego lenni, mert szeretnék mindig Veled lenni!

Képtelenség szavakkal kifejezni, mennyire szeretném ha most itt lennél velem! Ezért nem mondok mást, csak annyit: Hiányzol Szerelmem!

A szerelem olyan mint egy gyönyöru virág, csak az a baj, hogy a szakadék szélén nyílik!

Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy orizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mintha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Összedolhet fenn a magas ég,leomolhat minden ami ép.Egy fontos , hogy TE szeress, minden más semmiség!!

Reggel ha felébredsz észre fogod venni, édes kis szobádból hiányzik valaki. Azt hogy ott jártam megtudhatod könnyen, hófehér párnádon megcsillan a könnyem!

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden csókot a számon felejtett. Még csak akkor tenne igazán szépet, ha örökre nekem adna Téged!

A Lélek bántalmai,olyanok,mint a test sebei:akármilyen gondosan gyógyítjuk is,forrasásuk mindig+látszik,s mindig az a feszély fenyegeti,h ismét felfakadnak.

Sosem tudtam eddig, milyen szép az élet, mióta ismerlek, azóta élek! Szívem lágyan összedobban, szeretlek téged napról-napra jobban.